Midnight Special 1978. november 24.

Steven Tyler & Ted Nugent



AC/DC: Sin City

Ebay

Malaria

Batman - Cat Scratch Fever III.

object width="425" height="350">

Batman - Cat Scratch Fever II.

object width="425" height="350">

Batman - Cat Scratch Fever

GG Allin a Jerry Springer Show-ban

object width="425" height="350">

2006, nyár

Az utolsó nyár, amikor Fülöp még lelkesen úszott betegsége előtt. Fülöp, Mira, Hajógyári-sziget.


Fülöp & Mira - airedale terrier commando, 2006 summer

Add to My Profile | More Videos

Wanted archív, 1998 február

A borzas és a jóságos mackó
Lovasi András és Czutor Zoltán

A borzas Lovasi András, a pécsi illetőségű Kispál és a Borz basszusgitáros-énekese egy hosszúra nyúlt értekezletről érkezik erősen megviselt állapotban, Czutor Zoltánból, a szegedi Nyers együttes gitáros-énekeséből ömlik a takony, influenzás. Ráadásul vasárnap délelőtt van, a Wanted segítségképpen ismét századforduló korabeli cukrászdai miliőbe helyez két rockandroll sztárt, egy nagyobb és egy kisebb helyi értéket, hogy a hely patinával vonja be a fényképeszkedésre alkalmatlan arcokat.


Se füle, se farka

LA: Hol is találkoztunk először?
CZ: Nem tudom.LA: Valamikor kilencvennégy körül. Á, már tudom, Hajdúböszörnényben, a KOTTA Fesztiválon, ott kaptam tőled egy narancssárga kazettát.

W: A Dundi pocakot?
CZ: És mit szóltál hozzá?
LA: A gitársound tetszett, nekem akkor Hendrix meg Zappa ugrott be, a szövegek annyira nem jöttek be.
CZ: Pedig kurva jó szövegek voltak. Sokkal jobbak voltak, mint amiket utána írtunk.
LA: Akkor azt gondoltam, hogy se füle, se farka.

W: Blabla, kovboj magyar szövegek voltak.
LA: Hunglish-ul énekel a Publo Hunny? Na abban erős a Czutor. Hát elég szarul szólt, de anélkül már egy magyar demó nem is hiteles.
CZ: Most is készítünk egy ilyen szarul szóló demót. Nyolcszámosat, abszolút hetvenes évek Bee Gees-hangzás!A szövege megint hunglish lesz. Elkezdtem felénekelni, de mindenki azt mondta, hogy neee, ez már túl sok.
LA: Hát főleg Amerika után. (Egy vurstlis kikáltó akcentusával) Egy év Amerika!
CZ: Aztán abbahagytuk a demózást, mert kitört rajtam az influenza. De remélem, összel lesz egy új lemezünk.
LA: És az izével mi van?
CZ: Teljesen rendben van.
LA: Meggyógyult?

W: Miről beszéltek?
CZ: Volt egy hangszálbevérzésem.
LA: Amikor le kellett állniuk hat hétre. A doboló (Volent Zsolt) a szervezőemberük, összehozott egy turnét, és le kellett mondani az egészet.
CZ: Olyan szinten nem volt hangom... (mutatja, tátog) Fűtetlen próbahelyen három órán át énekeltem.
LA: Velem is előfordult már hasonló eset. Amikor az Ült vettük fel, azon hallatszik, hogy pár számban elment a hangom. El is mentem utána gégészhez.

Lukács Dávid fotós: Látom András, fényképeszkedésre készültél.
LA: (A hajára mutat.) Menjek, rendezzem át?
LD: Van nálam nullásgép. Kaptam karira.
LA: OK, átrendezem a toalettemet. Az van, hogy nagyon durván elhajoltam az éjszaka. De olyan szinten, hogy utoljára így Nagykanizsán jártam, amikor egy halas pizzán aludtam el. Akkor amikor fölébredtem, mindjárt hánytam is egyet.

Film, színház, muzsika

LA: És jó ez az új gitáros ember?
CZ. Ambíciózus.LA. Két dudás?
CZ: Nem.
LA: Te egy elnyomó típusú vagy.
CZ: Meg erőszakos. Annak ellenére, hogy a Palival (Hegyi Pál, a Nyers új gitárosa) sokat vitatkozunk, sokkal jobban kijövök vele, mint az előzővel. Van miről beszélnünk.
LA: Pont azt mondtam, hogy neked egy olyan gitáros kell, akinek nem kell megmutogatni...
CZ: Nem azért csináltam eddig mindent, hogy én legyek a főnök, hanem mert más nem tette meg...LA. Én azt hittem régen, hogy te ilyen Presser Gábor vagy, aki kiosztja a feladatokat.
CZ: Lehet, hogy a Presser is azért teszi ezt, mert annak ellenére, hogy kurvára szeretem a Somlót, annál nagyobb lusta nincsen a világon.

W: Klubkoncertezni fogtok?
CZ: Épp most határoztuk el, hogy nagyon nem fogunk. Az országban öt-hat hely van, ahova érdemes önálló koncertet szervezni, a többi helyre csak más zenekarokkal megyünk el vagy fesztiválra.
LA: Mindenki másből él? Ámátőr státuszba kerültetek?
CZ: Igen. Én most egy gyerekszínházban játszom. Egyszer szamár vagyok, aztán meg mackó. De most már sokkal szívesebben játszanék felnőtt szerepeket, mert túlságosan cinikus és szarkasztikus vagyok ahhoz, hogy jóságos mackó legyek mindig.
LA: Negatív.
CZ: Ez az! A róka! Annyira szarok ezek a szerepek! A daraban a rókának kirajzolódik az egész élettörténete. Rossz környezetben nőtt fel, bántották, se apja, se anyja, a bűnözés a megélhetése és a végén mindig elverik. A gyerekek meg örülnek neki.
LA: A győzteseket szoktatják a vesztesek látványához.
CZ: A jók pedig azok a nagyon geci jók, akiket világéletemben utáltam. Stréberek. Ti még csináltok ilyen színházasdikat Pécsen?
LA: Én magamtól sosem csináltam volna, azok, akik beszerveztek, már mind elmentek Pécsről. Az a fiú, aki ezeket a darabokat csinálta, jelenleg Marseille-ben él. A hivatalos színházakkal pedig sosem kerestem a kapcsolatot.
CZ. Tímár Péter?LA: Az biztos, ha a Péter most felkért volna minket (a Zimmer Feri című filmbe), nem vállaltuk volna el. És nem a Péter miatt, hanem nem akartunk a jól-bevált-sikercsapat-újra-összeáll esetét eljátszani. Ciki lett volna.
CZ: A Csinibabában nekem csak a ti feldolgozásaitok tetszenek.
LA: Nekem is! Bár a Henike szépen énekel!

Stúdiók és soundok után eljutunk a Beverly Hillsre

LA: Ha meghallgatod az új Kimnowákot, az jól szól. A Dorozsmainál készült. Valószínűleg azért nem sikerül a jó hangzást legtöbbször összehozni, mert ezek a zenekarok nem azok a jólfésült hangzású produkciók, mindegyikük önálló elképzelésekkel érkezik. Mindegyik stúdióban létezik egy fajta sound, amibe a zenekart megpróbálják belepasszintani. A Dorozsmainál is évek óta ugyanazok a fejek dolgoznak, és pontosan tudják, hogy mi a recept, hogyan lehet egy Charlie-t előállítani, hogy rádióbarát legyen. Amikor a harmadik lemezünket készítettük és kibéreltük a Dorozsmai stúdiót, minden koncepció nélkül mentünk be, és vettünk fel. Teljesen jól sikerült, szerintem a legjobban szóló lemezünk lett. A negyedik lemeznél már úgy érkeztünk, hogy OK, mi ezt már tudjuk, most kísérletezzünk. Na, akkor meg is állt a tudomány.
CZ: Annyi lehetőség van, hogy pillanatok alatt elmehetsz az erdőbe.
LA: Szerintem nagyon sok időt és nagyon sok lemezt spórolhattunk volna meg annak idején, ha van valaki, aki azt mondja, hogy ezt ne csináljátok vagy azt ne csináljátok. Tíz perc annak, aki ért hozzá, nekünk meg egy lemezünkbe került, mert nem tudtuk, hogyan kell felvenni dobot.
CZ: Gitárt sem tudnak igazán.
LA: Csak a dob a lelke a felvételnek. Utána bármit odatehetsz, mondhatod utólag, hogy ez volt a koncepció. Az első lemezetek szerintem katasztrofálisan szól, pedig jó körülmények között vettétek fel. A második lemez nekem tetszik. A magyar mezőnyben kifejezetten jól, analógosan megszólaló lemez. Legalábbis egyénien, és valamennyire dinamikus is.
CZ: Érdekes, Amerikában sokkal jobban tetszett az embereknek az első lemezünk.
LA: Igen?
CZ: Igen, a Dorozsmai-féle. Mondjuk maga a produkció.
LA: Tényleg, mennyire működött az a dolog, hogy kiment a fiú és árulta a portékáját?
CZ: Kirándulásnak kibaszott jó volt, nálam szerintem még egy ideig eltart a take-it-easy hangulat. Mindeféle válogatókra jártam. Azt terveztem, hogy haknizenekarokba szállok be, egynapos stúdiómunkákat vállalok. Tizennégy vagy tizenöt válogatóra jelentkeztem, és egy kivételével mindegyiket én kaptam meg. Ahol pedig nem jött össze, ott a bírálóbizottságban találkoztam egy menedzserrel, aki jelenleg is intézi kint a dolgaimat. Ez jó lehetne, csak tíz évvel hamarabb kellett volna kimennem, és akkor mostanra már egész jól állnék. A válogatás úgy nézett ki, mint a kommersz amerikai Beverly Hillsen játszódó filmekben. Vagy negyvenen állnak sorban egy ajtó előtt, szólítják őket, és az egyik gitározik, a másik énekel. És a végén azt mondják, hogy majd kiértesítenek. És tényleg. Nem nagyon készültem egyikre sem. Szerencsém is volt, mert például kifogtam egy zeneszerző faszit, akivel két napot kellett stúdióban dolgoznom. Kétezer-kétszáz dollárt kaptam.
LA: Az jó!
CZ: A zeneszerző a film indrustyba akart betörni ezekkel a felvételekkel. Mindenféle stílusban készített egyet. Én voltam az alternatív megszemélyesítő, gitárt, basszusgitárt játszottam fel. De nem szívesen mutogatnám ezt a számot, mert annyira nevetségesen gyönge. Az volt a címe, hogy Sex Machine!
LA: (Röhögés) Akkor el tudtad adni magad, nem? Mit jelent az, hogy képviselve vagy valaki által? Azt jelenti, hogy ha összeáll egy turnéra egy haknizenekar, akkor szólnak neked?
CZ: Jajaja. Volt egy zenekar, amelyikkel kint játszottam, és készítettünk egy öt- vagy hatszámos demót. És ez most jelenik meg CD-n. Az a neve, hogy Hellocline. Állítólag a szónak az a jelentése, hogy a víz alatti barlangban találkozik a sós víz az édesvízzel, ahol egy tükörszerű felület képződik.
LA: Húúú, apám!
CZ: Nem én találtam ki. Voltál már Amerikában?
LA: Persze, hogy nem. Egy távol-keleti horoszkópban olvastam, hogy életemben sok kisebb utat fogok tenni. És ez egyelőre beigazolódott. Talán ezért is dolgozom ezen a Magyarország-projekten tovább.
CZ: Egyébként volt érdeklődés a Nyers iránt is. Kivittem egy angol nyelvű verziót, amelyre három-négy komoly válasz visszajött. De mindegyikben az állt, hogy értesítsük őket, ha a zenekar kint játszik.

Csapongás méretek és a bombariadó között

LA: Még gyerekkoromban elkezdtem vizsgálni a testalkat és a farok egymáshoz való arányát, mert amikor uszodába jártam, nap mint nap szembesültem ezzel, mint süldő gyermek. Akkor elértem, hogy mind nőben, mind férfiban meg tudtam mondani a körülbelüli méreteit.

W: Nőnél?
LA: Hát hogy lapozni lehet-e benne vagy kis pöpec. Ahogy az Üllői Úti Fuck mondaná: "Erzsinek szűk, kicsi, fekete, Arankának rózsaszín, leveses..." Ismered a Mennyi lány című Üllői Úti Fuck-slágert? Úgy kezdődik, hogy "az első lány, akivel punát nyalattam, Hédi volt, a második volt Aranka, de ő mindig fogázott..."
CZ: Fogázott?
LA: És a refrén: "Mennyi láááány! Mennyi láááááány!....." Jó koncert volt az Almássy téri. (A Kispál és a Borz valamint az Üllői Úti Fuck közösen léptek fel egy január végi estén.)
CZ: Mit szóltatok a bombariadóhoz?
LA: Hát vannak gyanúsítottak.... Pécsen, amikor a Csinibabának tartották a bemutatóját, akkor is bombariadó volt. A Natival (Nagy Natália) és a Tímárral (Tímár Péter rendező) mint meghívott vendégek voltunk jelen. A riadó után akkor is kimentünk az utcára, nevetgéltünk. Egy héttel később ugyanígy bombariadó után valóban felrobbant egy bomba egy pécsi közértben. Szóval annyira nem tartom viccesnek.
CZ: Én ezt már lazábban fogom fel.LA: Persze, mert te Szegeden megszoktad már. Nálunk Orfűn most szaporodtak el ezek a dolgok. Múltkor lezárták az utat, mert a lezárt útszakaszon találtak egy Audit nagy vérfoltokkal, onnan húsz méterre egy brutálisan meggyilkolt férfit, és azóta nagy a hallgatás. Egy év alatt nyolcvan százalékkal nőtt a bűnözés. De ne ítéljünk vasárnap reggel a világ fölött.

Aztán mégis ítélkeznek a világ fölött

LA: Nem a művészeti produkciókkal van baj, hanem az értékrenddel, ami ebből tükröződik. Láthatóan megszokják az emberek a szart. Mint egy lány, aki elkezd stoppolni Mohács és Pécs között, és először meglepődik, ha hárman megkúrják, a végén meg kiáll, mert hiányzik neki.
CZ: Olvastam egyszer egy amerikai mondást, úgy szól, hogy abba még soha nem bukott bele produkció, hogy a közönség ízlését alábecsülték.
LA: (Vihogás.)
CZ: Ebben nagyon benne van a tévékultúra. Az már lerágott csont, hogy azért jönnek össze az emberek, hogy nyöszörögjenek, hogy fikázzanak, nyafogjanak koncerten. Ez persze nem mindig igaz, de sokkal jobban jellemző, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt.
LA: Hát ez nem igaz! Azért még emlékszem a Fekete Lyukra, ahol nem volt divat a taps, megkövülten állt a közönség, mindenkiből üvöltött a bánat, és mindenki nagyobb művész volt, mint aki fellépett. Ebben a közegben, ahol most mozoghatnak zenekarok, továbbra is megvan egy jó adag sznobság.
CZ: Az biztos, hogy a hetvenes években nagyon nagyon állat bulik voltak.
LA: Szerintem ez csak nosztalgia. Aki nem volt egyetemista, az a katonaságra emlékszik, és húsz-harminc éven át azt meséli. Akkor történt valami vele. Én voltam egyetemista, én életemben nem unatkoztam annyit, mint akkor.
CZ: Sokat gondolkoztam azon, hogy van-e jövője a rock and rollnak.
LA: Szerintem ez a zene megöregedett. De azért van jövője, mert pénz van benne. Addig nyomni fogják. Amikor az angol poppiacon nem voltak igazi sztárok egy ideig, akkor az újságok sztárt csináltak, mert nekik is szükségük vot valakire, aki eladja az újságot. Ez nyilván önmagát is gerjeszti. Ha nagy baj lenne, mert nyilvánvalóan alapvetően az van, amellett, hogy születnek normális produkciók, bár szerintem egyre kevesebb, akkor sem mondja azt egy világcég, hogy gyerekek, hihetetlen szarokat adunk ki már évek óta.
CZ: Múltkor megkérdezték, hogy nem tudok-e valakit, aki olyan, mint a Zámbó Jimmy, csak ostobább változatban. Mert van egy piaci rés, ahova be lehetne ezzel törni, és hatalmasat kaszálni.
LA: Mindenkinek, aki szakért, és eltöltött néhány évet a popszakmában, annak megvan a saját koncepciója, hogy kéne átalakítani a magyar sztárokat és felvirágoztatni a magyar popzenét. Én már olyat is hallottam, hogy a Billből kalózkapitányt kéne csinálni, hogy eladható legyen...(Felborult egy szék.)
LA: ...de szerintem kint is kurva nagy baj van, mert ha meghallgatod az új Radiohead-lemezt, akkor teljesen visszaköszönnek rajta a hetvenes évek...
CZ: Kurva jó az új Radiohead! Egyébként visszatérve a közönségre, nem hiszem, hogy ezt a lemerevedettséget a génjeinkben hordoznánk, mert Amerikában ugyanakkor szanaszét rázzák magukat egy koncerten az emberek. Én ennyi ronda nőt még az életemben nem láttam, mint kint, de teli piercingekkel forognak, táncolnak. Amikor hazajöttem, nagyon szexinek tűnt Magyarország.
LA: Ez csak akkor működhet, ha ugyanakkora önbizalommal állsz föl, mint amilyen önbizalommal el kezd a közönség táncolni, akármekkora segge van. Nekem csak hollandiai tapasztalataim vannak, de ott különösebb hangszeres tudás nélkül is képesek süti produkciókat csinálni. Látom, hogy a csávó igazán nem tud gitározni, de ki van találva a soundja, és elhiszi, hogy amit csinál, az fontos és jó, vagy pedig olyan humor van a dologban, ami áthidalja ezt az ügyetlenséget. Pont a Nyers zenekarról mondták azt éveken át, hogy igen, kurva jók, csak miért nagypofájúak, nagyképűek, és hogy nagypofájúságuk okán utálják őket a rockerek, az alternatív arcok. De egyébként a Rákban láttam Nyers- meg Quimby-koncertet, ahol még senki nem ismerte egyik zenekart sem, és táncoltak rájuk.
CZ: A vidéki nagyvárosokban vevők a műsorunkra, kisebb helyeken már kevésbé...
LA: Figyelj, ez olyan, hogy ha nincsen két slágered, amit látnak a tévében, akkor meghaltál. Lehetsz te az atyaúristen, játszhatsz huszonnégy bundon egyszerre. Ha megvan a visszaigazolás, hogy kérem, lehet tapsolni, akkor asztalra lehet csapni, hogy te vagy a tévéből ismert jól bejáratott fiú. Ma már nem szájhagyomány útján terjed egy zenekar híre. Ha egyik fajta stílus kedvelője nem kap visszaigazolást innen-onnan, akkor azt mondja, hogy jójójó, nekem tetsszen egyedül a Nyers? A faszomat.
CZ: Kurva nagy ereje van a tömegszuggesztiónak. Én a reklámok után már majdnem kezdtem elhinni az Omegáról, hogy nem rossz!
LA: A popzenében nincsenek állandó értékek, csak helyi értékek. A popzene nagyon nagy csúcsain nyilván akadnak abszolút értékek, amikor azt mondod, hogy igen, ezt húsz év múlva is valószínűleg végig lehet hallgatni. Az Omegának valószínűleg volt felhajtóereje annak idején a hetvenes években, amikor aki több ládát fölrakott, az már elmondhatta, hogy Amerikából jött. Nyilván pont a hetvenes évek volt az az időszak, amikor még nagyobbat lehetett blöffölni. Az Omega éveken át azzal maradt fönt, hogy egy évben egyszer a Kisstadionban csinált egy koncertet, hetvennégyben száz lámpát rakott ki, hetvenötben százötvenet és hetvenhatban megfejelte lézerrel, és mindenki erről beszélt, a hájtekről, amit először mutattak be Magyarországon. A mostani negyvenesek-ötvenesek azért sikeresek, mert a korosztályuk tudja megvenni ezeket a produkciókat. Ma ők vezetik az országot, és ez az első beatgeneráció, akárhogy is nézzük. Kimegyek pisálni, addig beszéljetek ki a hátam mögött.

Mentorok

W: Nem úgy volt, hogy a Lovasi lesz a Béna lemezen a Nyers producere?
LA. Gyakorlatilag ez félig vetődött fel, és én sem nagyon támogattam az ötletet. Én nem tudok producer lenni, mert a Czutor tízsszer jobb zenész nálam, meg jobban tudja, mit csinál. Annak idején én sokat bíráltam a szövegeket. Én nem elsősorban amiatt, hogy nekem nem tetszett, mert egy csomó rész tetszik. A Nyers zenekar egyik rákfenéje az, hogy nehéz a szövegeivel azonosulni. Kevés olyan szövegük van, ami kvázi sláger lehetne. Egy URH-, egy Kontroll-szám is működik, mint egy sláger. 0gy kéne működnie, hogy mikor énekelsz egy refrént, akkor elhiszed, hogy ez rólad szól. Azt gondoltam, hogy ebben tudok segíteni. Nagyjából az maradt, hogy folyamatosan kaptam az anyagokat, aztán amikor felhivtál, úgy gondoltam, hogy nem kell, hogy beleszóljak. Azt hiszem, hogy vannak zenekarok, amelyeket jól meg tudnék csinálni olyan szinten, hogy eladhatóbb lenne. De a Nyers nem ilyen, sokkal öntörvényűbb dolog.

W: Pici bácsi volt a mentorotok.
CZ: Pici bácsi valóban sokat segített, de aztán annál többet tett nekünk keresztbe.LA: Az alapvető probléma az, hogy nonszensz, hogy felbukkan egy zenekar, és annak egy ötven éves ember ad tanácsokat, mit, hogyan kéne csinálni. Mert pontosan arról van szó, hogy ne úgy csinálja! A György Péter mesélte (ő korábban a Sexepil menedzsere volt), hogy kint a lemezcégek, a stúdiók emberei, a producerek mind az adott előadóval egyidősek. Ott van a Csülök példája, aki elég jó zenekarokban kezdett játszani Pécsen a nyolcvanas években. Feljött Pestre, mert itt lehetett érvényesülni. És belebotlottak ilyen csávókba, akik megmondták, hogy én tudom, mi a jó, én megcsinállak téged, és működni fog. Megcsinálták, de előbb-utóbb kiderült a csávóról, hogy tök gáz, esetleg nem is szereti a zenekart, csak meg akarja baszni a basszusgitárost. A produkció eredeti íze pedig eltűnt, konzumálódott. A mai fiatal, sikeres zenekarok mögött is azok az idősebb arcok állnak, akik a húsosfazék körül forognak. Ezek jól kézben tartható produkciók, kiszámíthatók, illetve ha nem idősek irányítják, azért lehetnek ott, mert nem veszélyeztetik a pozíciókat. Vicces, hogy húsz éves emberek, ha buliznak és nagyon berúgnak, akkor az acid meg egyéb modern dolgok után, éjfétől újra a Petróleumlámpát éneklik, az Őszintén akarok élnit, meg a Sajtból van a Holdat. Minden rádió erre mozdul, és ezzel tovább erősítik az öregek státuszát. A nyolcvanas évek, úgy ahogy van kiesett, tud róla egy szűk réteg, de nem tudta kifutni magát az a korosztály. A kilencvenes évekről nagyjából ugyanezt el lehet mondani. Persze biztos lesz egy-két dolog, ami slágerként fennmarad. Vicces lenne, ha tíz év múlva a Nyersre úgy emlékeznének, mint ahogy mutogatják a hetvenhetes Garbareket, hogy apám, ezt hallgasd meg, ilyen is volt egyszer!

-bébé+ener-