In memoriam Csontos István IX.

Tágra Zárt Szemek(Eyes Wide Shut)
Stanley Kubrick utolsó filmje
Wanted magazin, 2000 február

Mottó: „A legjobb tágra hunyt szemmel aludni…”Jean Luc Godard :Keresztneve Carmen


Ha valaki úgy egy évvel ezelõtt, valamelyik internetes keresõ programba begépelte az Eyes Wide Shut szavakat akkor csak a kiválasztott mozifanatikus kötött volna ki az alt.fan.nicole.kidman hírcsoportban. A többiek feltehetõen valamelyik az Y2K problémával foglalkozó, számítógépes levelezõlista dokumentumaival találhatták volna szemközt magukat.A bronxi születésû, több mint harminc évvel ezelõtt családostul Angliába, közelebbrõl a London környéki Hartfordshire-be költözött Stanley Kubrick tavaly március elején - stílszerûen álmában - bekövetkezett halálát követõen a rendezõ neve valamint a fenti, különös hangulatú szókapcsolat egy szempillantás alatt a széles nyilvánosság kollektív tudatába katapultálódott. Az épphogy vagy majdnem befejezett utolsó Kubrick-mozi körül - a perfekcionista rendezõ a filmjeinek legvégsõ változatát mindig az elsõ vetítések visszhangjainak figyelembe vételével alakította ki - már a temetls napján megkezdõdött a hírverés. A különcként ismert Kubrick nehezen érthetõ heppjei, a Cruise-Kidman színészházaspár és a többi neves közremûködõ viszontagságai, többek között Harvey Keitel és Jennifer Jason Leigh disszidálása a filmbõl, valamint a filmtörténetben páratlan, 400 napig tartó forgatásról nyilvánosságra kerülõ hírek gyorsan felkeltették a média érdeklõdését. A különös, a szóbeszédek szerint erotikus, már-már pornográf sztori kapcsán a film ázsiója látatlanban és hamar magasra szökött. Igaz, Kubrick a hetvenes években fontolgatta egy neves hollywoodi sztárok közremûködésével, valamint elsõrangú fényképezéssel elkészítendõ pornófilm tervét, a várakozásokkal ellentétben ez a film egyáltalán nem az. A nyitójelenet –Nicole Kidman szemüvegben üldögél a vécén –azonnal elárulja, hogy a Tágra Zárt Szemekben csak annyi erotikát vagy pornográfiát találunk, mint egy-egy meztelen alakokkal díszített görög vázán.

Itthon, az átlagos mozilátogató közönség számára addig szinte ismeretlen Kubrick név - „odakinn”' a halálhírét a CNN is bemondta - a film körüli médiakampány hatására hirtelen közismerté lett, s a novemberi bemutatóra már sokan kíváncsiak voltak, sõt, azt közvetlenül megelõzõen, akár a Baljós Árnyak, az Eyes Wide Shurt is is terjedt illegális CD-ken.A film és a rendezõ személye körül hirtelen támadt érdeklõdés eszembe juttatta a nyolcvanas évek elejének egyik csütörtök estéjét, amikor is a Filmintézet - színmûvészeti fõiskolások és más bennfentesek részére - a Mechanikus Narancs egy fekete-fehér kópiáját vetítette. A Budakeszi úti buszmegállóban fejcsóváló egytemisták értekeztek arról, hogy a film rossz, illetve a Kubrick-filmek valószínûleg mind rosszak. Az életmû addigi megítélése azért lehetett bizonytalan, mert ebben az idõszakban a Kubrick-mítoszról hallomásból még úgy-ahogy fogalmat alkothattunk, viszont csak nagyon kevés Kubrick-filmet láthattunk a hazai mozikban. Ha a rendezõ által megtagadott Spartacus hatvanas évekbeli bemutatóját most nem számítjuk, a filmklubhálózatban vetített korai Dicsõség Ösvényein valamint a maga idejében korszakalkotó 2001: Ûrodüsszeián kívûl más filmjét nem mutatták be. A filmmesélés kubricki módja a magyar, szovjet, cseh, lengyel illetve olasz, svéd és a francia újhullám filmjein iskolázódott filmbarát közönség számára idegen volt.A Mechanikus Narancs témaválasztása, a sokkoló erõszak rendkívûl erõs vizuális megjelenítése ijesztõ, a Kubrick által használt filmnyelv pedig teljességgel ismeretlen volt nálunk. A rendezõ körül kialakult mítosz kevesek számára jelentett valamit. Az, hogy így legyen, abban a rendezõnek is szerepe volt: személyesen tiltotta meg, hogy filmjeit a szocialista országokban is forgalmazzák. A nyolcvanas években különbözõ videokazettákon mégis csak beszivárogtak a Kubrick-filmek, az életmû, hála a a filmkluboknak, lassan mégiscsak megismerhetõ lett. Ha valakinek módjában áll megnézni valamelyik filmklub vetítésen a Mechanikus Narancsot, az meggyõzõdhet róla, hogy az idõ Kubrickot igazolta. A kor, amelyben élünk, lassan, de biztosan ehhez a hetvenes évek elején készült negatív utópiához sötétedett. Mint ahogy a rendezõ akkor még radikálisnak számító vizuális effektjei is egyre érthetõbbé, sõt, egyre hétköznapibbá válnak.

A Kubrick-féle (negatív) társadalmi utópiát valószínûleg értjük, de értjük-e mit mond az általános emberi érzésekrõl? Állítólag sohasem az emberek, hanem mindig a szituációk érdekelték. Ezt értelmezhetjük úgy is, hogy az egyéni helyett mindig az általánost figyelte. Filmjei mint az emberiség kulturális metaforáit jól ismerõ alkotót mutatják õt. Látomásokban fogalmaz: például az agresszió emblematikus, rendszeresen visszatérõ képi kifejezése. Színészei mindig inkább viselkedéstípusokat, mint egyéni sorsokat jelenítenek meg. Kubrick látomásainak megvalósítását a színészek tökéletlensége akadályozza. Talán ezért a rengeteg újraforgatás. A 2001: Ûrodüsszeia legmaradandóbb színészi alakítását HAL, a számítógép nyújtotta, akinek több mint harminc év távlatából visszhangzó hangja az, amely biztos csal mosolyt a mai nézõ arcára. Végül is a Jancsó-filmekre sem a színészi alakítások árnyaltsága miatt ülünk be...
HAL is megidézõdik a Tágra Zárt Szemekben, az orvosi rendelõ látásvizsgáló táblájáról néz ránk némán.

Stanley Kubrick körülbelül ötévenként rendezett filmet, de utolsó két filmje az Acéllövedék és a Tágra Zárt Szemek között tizenegy év telt el. A tizenegy év alatt angliai otthonában különbözõ filmterveken dolgozott, s emellett sokat olvasott. Arthur Schnitzler századfordulón élt osztrák író Traumnovelle (magyarul: Álmok és csodák) címmel 1926-ban megjelent regényének a megfilmesítését állítólag már harminc évvel ezelõtt is tervezgette, de különbözõ okok miatt letett róla. Vannak, akik az gondolják, hogy nem ez a film az életmû méltó lezárása, illetve összefoglalása, hanem az idõközben nyilvánosságra került, s állítólag részleteiben le is forgatott másik film, az A.I. (Mesterséges Intelligencia) munkacímû sci-fi történet megvalósítása lett volna. (New York a XXIII. század végén, az általános felmelegedést követõen szinte teljesen a víz alá kerül, mint ma Velence, csupán pár felhõkarcoló csúcsa áll ki a vízbõl, és mindent a robotok irányítanak.)

Végül mégis Schnitzler sztoriját választotta a rendezõ. Vajon miért volt fontos adoptálni ezt a századfordulós történetet? A film címe többé-kevésbé érthetõ: az álommal illetve az álmodással kapcsolatos, de az angol eredeti utalhat a filmnek, mint médiumnak álomszerû jellegére is. Az eredeti történet a morális üzenet miatt lehetett érdekes a rendezõ számára. Kubrick a forgatókönyvírás korai fázisában állítólag megemlítette Kieslowski nevét, illetve annak filmjét a Tízparancsolatot. Kubrick szerint Arthur Schnitzler századfordulós, nem túl sok eseményt felmutató, pszihologizáló (Freud, Freud, Freud) s valóban álomszerû története ma is érvényes; a férfi-nõ viszonyt illetõleg a regény megírása óta eltelt közel hetven év során nem sok változás történt.

Az, hogy Kubrick egy századfordulós bécsi házaspár történetét áthelyezi egy mai manhattani lakásba, a történet egyetemességére utal. (Számos egyéb asszociációt is kínál viszont az Európa e tájékán élõknek. A történet eseményei emlékeztetnek Madách mûvére, az Ember Tragédiájára, s idézik késõbbrõl az Utas és Holdvilágot is. Schnitzler német fordításban ismerhette Madáchot, Szerb Antal pedig eredetiben olvashatta Schnitzlert.) A film elején, a bibliai édenkertet idézõ karácsonyibál-jelenetben, az Ádám és Éva-szerû párként megjelenített Harford házaspár nõi tagját, egy kígyó mozgású és hipnotikus tekintetû, Szavost Sándor néven bemutatkozó alak próbálja elcsábítani. (Az Istent a házigazda Ziegler személyesíti meg) Az Ovidius-idézetekkel közelítõ magyar nem szerepel az eredeti regényben, az õ alakjával talán családja osztrák-magyar gyökereire akart utalni Kubrick. Ha elfogadjuk az Isten, az Édenkert, Ádám és Éva, valamint a hüllõ képében megjelenõ csábító analógiáját, akkor értelmet nyer a helyszín, Mannhattan, New York, népszerû nevén a Big Apple, azaz a Nagy Alma kiválasztása is.
Innen indul hát a film, s ez alapján várható, hogy Kubrick végig játszani fog velünk. Bibliai, mitológiai és egyéb utalásokkal zsúfolja tele a mozit, még saját személyével kapcsolatos vonatkozásokat is belekever. A Harford névbõl, ugye nem nehéz eljutni Hartfordshire-ig, Kubrick angliai lakhelyéig. Hartfordék manhattani lakásának falán Kubrick feleségének a festményei láthatók. A házaspár kislányának neve Heléna - megidézhetõ a görög mitológia, Jung szerint az emberiség kollektív tudatalattija. Ha már Jung, akkor a film elején, a két volt iskolatárs ( a Doktor és a Zenész ) barátságos bokszolásában nem csak a Spartacus gladiátorharcainak a megidézését, hanem a tudat és a tudatalatti küzdelmét is láthatjuk. A volt iskolatárs, az orgiákon bekötött szemmel játszó zongorista a Nigthingale, azaz a Csalogány nevet viseli, ez a név a Rómeó és Júlia erkélyjelenetébõl lehet ismerõs. Az orgia helyszínére, mint Orpheusz Kharon segítségével, egy taxiban jut el a doktor, még mielõtt bemenne, a túlparton maradó Kharonnak kifizeti az obulust. A feketemiseszerû orgiára bejutni egy jelszóval lehet, amely mi lenne más, mint Fidelio, azaz a hûség - valóban ideális jelszó egy gruppenszexpartihoz. Dr.Harford nem a feleségével éli át az egyetlen, valóban meghitt pillanatot, hanem egy prostituálttal való beteljesületlen együttlétben.A világ kifordult önmagából, ma már minden mást jelent, mint amit eredetileg, konstatálja ironikusan a pesszimista rendezõ.
Ezt a kifordultságot nem csak a szituációk, hanem a férfi fõszereplõ karaktere is hordozza. Egy másik híres bécsi történet is kísért a filmben, Mozart operája, a Don Giovanni. A Tom Cruise által megszemélyesített alak, dr. Harford, mintha Don Giovanni tükörképe lenne, szinte ugyanazokon a kalandokon megy keresztül, mint híres elõdje, csak épp fordított kimenetellel. Itt nem õ a csábító, hanem õt csábítják. A két történet szinte végig rímel egymásra, beleértve az álarcosbálszerû orgiát is, valamint az opera híres kõvendég jelenetét, amikor is Don Giovanni bûnei miatt a pokolra jut. Miközben az opera fõhõse végig sikerrel hódít, s legvégül elkárhozik, Harford doktor hiába szembesül sorra a csábíttatás különbözõ lehetõségeivel, sohasem nem történik vele semmi. A vágy illetve a szerelem különbözõ formáival való találkozások: a házastársi szerelem, a két nõvel való együttlét lehetõsége, a prostituált, majd a pedofilia, az orgia, és legvégül a nekrofília nyújtotta helyzetekben dr. Harford végig kívülálló, passzív résztvevõ marad, s ennek végül meg is lesz a jutalma, híres elõdjével szemben õ, a történet végén ha össze is omlik, de nem kárhozik el.

A film gyöngeségét sokan a Tom Cruise által megformált dr. Harford alakjának az erõtlenségében, gyengeségében látták. Kubricknak a legkisebb részletekre is kiterjedõ perfekcionizmusa nem csupán a képeken látható igazi manhattani szemét beszerzésére, a New York-i lakásokról készült fotók tanulmányozására, majd a fotók alapján egy hiteles környezet létrehozására (a forgatás egyébként egy London melletti stúdióban zajlott) terjedt ki, hanem a számára megfelelõ szereplõk kiválasztására is. Valódi házaspárt kért fel a fõszerep eljátszására, s az istenszerû alak megformálását (Ziegler) egy filmrendezõre, Sydney Pollackra bízta. Cruise határozatlan karaktere megfelelõ volt egy bizonytalan libidót feltételezõ szerep eljátszására.
Nem az az érdekes ebben a filmben, hogy Kubrick ismeri a görög mitológiát vagy hogy jártas az európai kultúra történetében. A képi megjelenítés, az ismeretek, a mûveltség filmes univerzumba helyezése az érdekes. (A film szerkezete a már említett Mechanikus Narancs párhuzamos, szimmetrikus, meseszerû felépítését követi.) A századfordulós Bécs modern New Yorkba helyezésének ötlete és módja, az, ahogy a hátterek, a mindenütt jelenlévõ karácsonyfák például a szecessziót illetve a Gustav Klimt-képek ornamentikáját idézik – rendkívûl szellemes bravúrok. (A film talán legemlékezetesebb jelenetében Nicole Kidman úgy ül a padlón, mint Egon Schiele híres erotikus akvarelljén a nõalak.) Kubrick mindezt nem nosztalgiából teszi. Már a 2001: Ûrodüsszeiában a bécsi Práter óriáskerekére emlékeztetõ ûrállomás körül Johann Strauss zenéjére keringõzõ ûrhajók sem kizárólag egy új aranykor ígéretét hordozták magukban. Finom visszautalás erre a halottas ház forgóajtaja a mostani filmben. A megértéshez a kulcsot részben a zenében találjuk meg. A Tágra Zárt Szemekben megszólaló zenék jelentõs része keringõ. Kubrick tudja: a keringõ valójában gyászzene. Ezt az érzést, a filmben többszõr felhangzó, annak már-már hangulati esszenciáját jelentõ Ligeti-zongoradarab, a Musica Ricercata csak tovább erõsíti. A Cocteu Twins-lemezekrõl ismerõs hegedûs, Jocelyn Pook által írt önálló zenei betétek, mint például a fekete mise alatt visszafelé játszott darab a végsõkig fokozzák a film sötét zenei hangulatát. Ha zenei meghatározással kellene élni, akkor a film mûfaja egyértelmûen a Rekviem lehetne.

Az egyik kulcsjelenetben dr. Harford maszkot és jelmezt szeretne kölcsönözni. A fiatal korú lánya bájait (is) árusító jelmezbolt-tulajdonos elõbb körbemutat a különbözõ történelmi korokat reprezentáló ruhákat viselõ, mozdulatlan próbabábuk sokaságán, majd azt mondja: – Olyanok mintha élnének, nem? Ezután pedig, a hajára mutatva panaszkodni kezd, annak ritkulását, és egyre sûrûbb hullását illetõleg.
A hajhullás illetve ritkulás egyértelmûen freudi szimbólumként értelmezhetõ, erõvesztésre, gyengeségre utal. Annak idején, az amerikai mozikban Hitchcock Pschyhója elõtti híradókban vetítették Elvis Presley bevonulását és hajvágását. Az amerikai tinédzserek a moziból kijövet nem tudták, hogy a Pscyho híres fürdõkádas gyilkosságjelenetétõl, vagy az imádott bálványnak, a kor szexszimbólumának a hajától való megfosztásától borzadtak-e jobban.
A Tom Cruise alakította szereplõ gyönge és tehetetlen. Õ nem az a figura, mint a Fószer (a videoszinkronban Töki) névre keresztelt alak a Cohen testvérek Nagy Lebowskijában. Az, hogy a film végén, a hazatérése után a karácsonyfa díszvilágítását (a fenyõfa, mint keresztény szimbólum jelenléte végig a filmben végig hangsúlyos, szinte minden jelenetben látjuk ) lekapcsoló dr. Harford sírva és tanácstalanul ül álmából felébredt feleségével szemben, nem sok jóval biztat minket. 'De nem az emberiség lesz örökké, Most fáradt aggkorát éli, Szende naivitás végtelen túlélhetõségrõl beszélni, Az emberiség a végnapjait éli' írja Víg Mihály valamelyik új versében.

A Tágra Zárt Szemek témája, képi világa, s a filmen belül a sajnos most már lezárt kubricki életmû teljes felidézése, s részben újraforgatása a rendezõ részérõl nagyon is tudatos választásnak látszik. A film folyamatos önidézése kétségeket támaszt azzal az állítással szemben is, miszerint a forgatás idején közel hetven éves Kubrickban nem merült volna föl, hogy az utolsó filmjét készíti. Nagyon is úgy tûnik, hogy igen, ezért leltárba vett mindent, ami életében foglalkoztatta. S talán ezért a legendás 400 napos forgatás, mintha a rendezõ nem akarta volna abbahagyni a filmezést.

Ez film lett Kubrick legszemélyesebb alkotása. Az ember keresésének - ami gyönyörû szimbólumokkal rajzolódott meg a 2001 -ben – itt személyes része került elõtérbe. Kubrick világa, mint Leonardo híres rajza, mely egy körbe foglalt alakkal ábrázolja az ember arányait, nem csupán az ember fizikai felépítésének törvényeire világít rá. A kör, melyben az emberi alak elhelyezkedik nem csupán a világegyetemet és ezáltal az embert körülvevõ külsõ végtelent, hanem ennek ellentéteként az emberben rejlõ belsõ végtelent is szimbolizálja.

dr. Csontos István


Víg Mihály verse

Az új Te vagy a Nap alatt

A visszahozhatatlan pillanat

A meg nem ismételhetõ emberi élet.

Ami születik, meg kell halnia

Pedig van örökkévalóság

De nem az emberiség lesz örökké,

Most fáradt aggkorát éli

Szende naivitás végtelen túlélhetõségrõl beszélni,

Van élet, és az most van

Egy örökkévaló pillanatban

A kimondhatatlan nevû néz engem

és én benne szemlélem magamat.
Felfuvalkodott, hiú, kegyetlen ember,

Ezt mondják rám a farizeusok,

Pedig hogy a szellem történetében ki az elsõszülött,

számomra sosem volt titok,

hiszen én a testvére, a kisöccse vagyok.

Ha méltatlan volnék szóbahozni,

Az õ tettei magukért beszélnek.

A szellemtörténet örök és ez az élet.